A levelek elhagyták már az otthonuk,
Lehullotak,s mi most rajtuk taposunk,
Hogy miért hagyták el a biztos helyet talán senki sem érti,
Ahogy azt sem hogy jövöjét e levél miért nem félti?
Egyszer csak jön a szél s én mindent értek,
A lehullott levelek szinte az égig érnek!
Táncot járnak, szabadon szállnak,
Talán ezért éllnek, engednek a boldogságnak.
Bár belül már tudják ez az utolsó tánc,
Mert pár nap múlva már csak a hideg hó amit látsz,
Alatta a levelek dideregve félnek,
Halnak búcsut mondanak az életnek, a létnek.
Érzik itt a vég, nincs tovább mégis ragyognak,
Tudják a legszebb álom volt amiért meghallnak.
S én csak ülök az ablakban, tanultam tölük valami fontosat:
Csak úgy leszünk boldogak, ha követjuk az álmokat!
Igy hát követlek, veled leszek, csak egyre kérlek..
Legszebb álmaimat szíveddel védd meg!