Nézz a tájba, nézz a végtelenbe!
Nézel de nem találsz majd semmit sem az ,,értelembe”!
Bár furcsa az élet mégsem látod az eget
De felperzseli az egészet s feketére festi lelked!
Távolodsz az éjből de nem látod a napot
S nincs kinek vállára hajtva elmond bánatod
Futnál, de nincs kihez érkeznek már rég óta
S már eleged van az életből s vársz a halálra, a megváltóra
Utálom azt, hogy csak erről szól az élet
Elhagynak de te tűrjed és csak nézzed
Más legyen boldog azzal akit te szeretsz
S csak azt várják, hogy ezen nevess
Pedig sírsz, csak szenvedsz érte
De te már erre sem vagy képes
S most csak nézek, nézem a tájat
S úrrá lesz rajtam a fájdalmas bánat
S lassan, nagyon lassan csöpög a könnyem végig az arcomon
Még mindig csak rád gondolok
Minden szabad percben, minden apró képben csak is téged látlak
S már nem tudom miért, meddig, de ….
Várlak
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
