[10-1]
"Az égen már ragyognak a csillagok, Én az ágyikóm felé ballagok, Bahunyom a szemem,és én boldog vagyok, Mert álmaimban,te velem vagy,és én veled vagyok..."
|
Ha majd egyszer megérted mit jelentesz nekem
Talán nem dobod el magadtól a lelkem
Ha majd egyszer megérted miért élek érted
Talán szebb lesz a napom és az életem
Vajon gondolsz-e rám mikor fáj, hogy egyedül vagy?
Vajon eltűnődsz azon miért, szeret engem ily nagyon?
Vajon van-e értelme annak, hogy élek és szeretek?
Vajon megélem e azt a napot mikor újra veled lehetek
?
Lehet, hogy a magány vad csöndjében veszem el örökre?
Lehet, hogy nem látom soha többé szerelmes szemedet?
De ha életem ily mostoha miért nem halok már meg?
Miért vágyom rád még mindig remegve?
Soha nem volt ily szép az életembe
Soha nem fájt ennyire, hogy nem kellek
Soha nem hittem, hogy elmehetsz tőlem
Soha nem tagadtam, fájó szerelmem
S most is csak rád várok itt és számolom a napokat
De nem tudom, hogy azt-e ami még hátra van az életből
Vagy azt mikor újra kezed fogva szerelmet vallva
Könnyes szemmel újra én leszek???….
|
Egy züllött hajnalon, megszülettem én,
Sorsom oly nehéz és szivem kőkemény.
Mint hulló csillagok, mint fagyos éjszakák
Ilyen az életem, és nem várok csodát.
Züllött az életem, züllött vagyok én....
Senki sem sir értem, miért is sirok én.
Sokszor fájt a szivem, fájt a csalódás
Nem értett meg senki s ez nem változik már.
Ilyen az életem, és fel nem lázadok
Igy kell legyen habár boldog nem vagyok
Nem kell sirjon értem, ne sajnáljon senki sem
Egyszer majd véget ér züllött életem.
Húlló csillag vagyok a végtelen egén
A fájdalom hangja az ami még bennem él
De eljön majd a nap, mikor semmi sem fáj már
Nehéz sóhajom, a végtelenbe száll.
Egy hulló csillag leszek a keserű sziveknek
Néha visszatérek, lelkemben mint kisértet
Kihez mostoha volt az élet és nem várt sok csodát
Kinyitom elötte a végtelen kapuját.
|
Hittél az életben, hittél a szóban
Vártál a fényben, vártál rá valóban
De mi jött? Semmi! Egy távoli hang ennyi
S elhagy az öröm, s akkor megjelenik a bánat s nem tudsz mit tenni
Kérhetnéd az Életet, hogy tegyen érted valami szépet
De akkor sem érzed igazán boldognak magadat, ha valaki melléd lépet
Hogy elvegye lelked hatalmas terhét, hogy átvegye azt amit másnak érzel
Mert ami más az más, nem érzed ugyanazt egy ,,ismeretlen embernek"
Próbáltad feledni, próbáltad engedni, próbáltál sok mindent de ha nem megy?
Kényszerűség ez a legjobb szó
A legmélyebb igazság ami sajnos most a tenni való
Két kezét fognád, szíved húzna arra amerre már a szél sem tudja az utat
De mi az, hogy jó? Mi az, hogy szép? Mi az, hogy tiszta szívvel szeretni valakit?
Sok ember érezte, érzi mi az, hogy szerelem
De megmagyarázni nekem nem tudta senki sem
S mióta tudom, hogy én is már nem mondom el senkinek
Mit érez az ember ha fontos lesz valakinek
S most is csak ülök.... aAszavak jönnek egymás után Pedig nem is kívánom már az írást, de jönnek
Már kifáradt lelkemből alig-alig, de még néha jönnének a könnyek
Hogy feloldozzák kínom, hogy elvegyék a szívem. De minek? Kiért? Hogyan érezzem azt ami itt benn van?
Ne mondj semmit! Ne válaszolj! Gyáva vagyok én ahhoz, hogy megértsem az életet, de mégis
Ha valaki egyszer megértette mi az, hogy szerelem amit csak ő nyújthat nekem
Talán akkor magához veheti elfáradt, de talán még mindig reménykedő lelkem...
|
Nem tudom, mi van velem,
Miért ilyen rossz az életem,
mióta megismertelek Azóta megváltozott a lényeg.
Jöttél s már el is tüntél,
Egy darabot a lelkemből elvittél....
Néztem, de nem láttam,
Vártam, de meg nem álltam....
Mentem tovább a nem létező ösvényen....
Ilyen az élet nem lehet mit tenni,
Csak. Nevetni, Nevetni, Nevetni
Ezt kell tenni, az életet el kerülni,
A kapuból kilépve, felnézni az égre ,
A nap ártatlan fénye világit hat milliárd fényévre,
...Bátran nézek a végzet elébe!
Születni, felnöni, tévedni, meghalni,
Ennyi az egész,de soha nem szabad feladni!! |
Mit tegyek, hogy újra szeress,
mit adjak, hogy mást ne keress?
Az nem lehet, hogy vége legyen,
mert nincs elég nagy seb a szivemen!
Nem hiszem el, hogy nem kellek neked,
hogy hazugság volt minden perced!
Láttam csillogni gyönyörű szemedet,
s úgy érzem megszereztem piciny szivedet.
Ha hazudtál is, s csak játékod voltam
én hittem neked, s mindezt hagytam.
S most kérlek, hogy újra játsz velem,
könyörgök tedd meg, törd össze a szivem!
|
Nem kértem mást csak:SZERESS....
Nem kértem,hogy másé ne lehess....
Nem kértem,hagyd el családod.....
Csak annyit,hogy SZERESS!!!!!!
S mégis eldobtál magadtól,mint megunt játékot,mely ütött-kopott...
S most bolyongok....keresek...kutatok....
Megtört szívem megint vassal szőt beton veszi be...
De minek is irom?....hisz téged már nem érdekel...
Már sírni sem tudok.....megint csak mosolygok...
Az élet szinháza e főszerepet osztotta nekem...
S az oszkárdijat lassan átveszem....
Mert az arcom nevet....s mosolyog a testem...
De a lelkem sívár.....s a szívem fáj....
Csak a szemembe ne nézz,mert ott minden fáj....! És ne sírj hisz nem érdemes....a könnyeket töröld
le...
kérlek..inkább szeress:))
"egy örült levele kedvesének "
|
Lehullot egy csillag,valami elszakadt. Hatalmas reményből csak a fájdalom maradt...... Bucsú nélkül mentél el....de már nem bánom... könnyem sincs már ...de sajnálom.
Bevallom nehéz a szívem,s a kezem remeg... mielőtt elfelejtenél még egyszer üzenek: Ne félj,nem kérdezem tőled ,miért tetted ezt velem, Nem hívlak s nem hivatkozom igéretre sem...
Csak most egy téli éjjelen,mely rideg csendjével körbe vesz, vágyat érzek irni hozzád egy búcsú levelet....
Vágyam támadt megirni,hogy voltak boldog...percek..órák..napok... ,hogy szívemben mennyi kedves emléket ringatok.
Hagyjuk hát egymást,ha a sors igyhozta, Nem gondolok többé az elmúlt napokra... Az élet nem áll meg,az idő pereg tova...... Mert az élet mostoha:
-Megtanít szeretni,...szenvedni....de FELEDNI SOHA!
"egy örült levele kedvesének" |
Most elválunk egymástól az isten megálldjon
Párod nem lehetek ezeen a világon....
Felejsd el a múltat...én is megpróbálom.
Mert elválaszt minket egy idegen táj...
.....Egy idegen álom...mely most nagyon fáj.
Feledni TÉGED kell....de nagyon-nagyon fáj..
" Egy örült levele hozzád kedvesem" |
[10-1]
|