Nem röppent sikoly,
Mert vállgödrödbe fojtottam
Mielőtt még megszülethetett volna.
S nem volt hangos robbanás,
Csak a testem feszítette – szivárványívbe -
A beteljesülés mámora.
Nem volt hangos beszéd,
Se falakról visszhangzó nyögdécselés,
Csak a verejték gyémánt cseppjein
Siklott végig a forró, néma ölelés.
Csak vágyam izzította
Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyört,
Mely perzselő csókjaim hatására,
Mint tűzforró magma, felszínre tört.
Csak testem súgott Neked,
És kezem kényeztette
Bársonyos simogatással testedet,
S én a hála könnyfátylán átnéztem -
A beteljesüléskor – szépségedet,
Hogy megőrizhessem magamban,
Amit a gyönyör pillanata adott,
És örökre pillám mögé zárjam
Átszellemült arcod...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
