| |
Elmentél, és én hagytam,
hogy menj csak el.
Hisz hiába lett volna minden,
ha valaki menni akar,
hagyni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögötte már senki se néz.
Most látom,
a közömböst játszani milyen nehéz.
Ha valaki megkérdezné tőlem,
mondjam meg, mit jelentettél nekem,
egy pillanatra zavarba jönnék,
és nem tudnék szólni hirtelen.
Nem venné észre rajtam senki sem,
hogy közben könnyes lett a két szemem.
Ha találkozunk majd,
az arcom Rádnevet.
Köszöntelek én is,
de a hangom kicsit remeg.
Mosolygok, míg látlak,
midőn elfordulok,fáradtan a szememhez nyulok,
és egy könnycseppet szétmorzsolok.
Ha valaki megkérdezné tőlem,
hogy mit jelentettél nekem,
tán büszkeségből így felelnék:
semmi mást, csak az életemet...  |
AJÁNLOM AZ OLDALT
